Gyógynövények a lógyógyászatban - tények, tévhitek és néhány kellemetlen igazság

De vajon tényleg mindenre jók a gyógynövények? És ha már természetesek, akkor biztosan veszélytelenek is? Nos, a természet nem éppen a veszélytelen dolgok előállításáról híres. Elég csak néhány mérgező növényre gondolnunk.

Három fő okot látok amögött, hogy a lótartók egyre inkább érdeklődnek a gyógynövények iránt.

• Az első a természetes megoldások iránti igény. Ehhez néha gyógyszerellenesség is társul, amivel nem értek egyet, és nem is tartom helyesnek. Attól, hogy valami szintetikus, még nem lesz automatikusan rossz, ahogy attól sem lesz valami jó, hogy a természetben nőtt.
• A második ok a megelőzés előtérbe kerülése. Ha ismerjük a lovunk hajlamosító tényezőit, sokszor már azelőtt tehetünk a problémák ellen, hogy azok komolyabbá válnának. Ezzel az állatnak és a pénztárcánknak is kedvezhetünk. A megelőzés általában kellemesebb, mint utólag tüzet oltani - különösen, ha a tűzoltás állatorvosi számlával jár.
• A harmadik ok, hogy sokan hosszabb távú, kíméletesebb támogatást keresnek krónikus problémák esetén. Ilyen például a lóasztma, amelyből nem lehet egyszerűen kigyógyítani az állatot, de megfelelő kezeléssel és odafigyeléssel az állapota karbantartható.

A lótartók elsősorban a légzőrendszer, az emésztőrendszer, a mozgásszervrendszer, az immunrendszer és az idegrendszer támogatására keresnek gyógynövényeket. Ezeket a területeket azonban nem kezelhetjük egymástól teljesen függetlenül. A ló ugyanis nem különálló alkatrészekből összeszerelt gép, amelynél elég kicserélni a hibás alkatrészt, és már mehet is tovább a munka.

Érdemes az állatot egészében szemlélni, megkeresni a probléma kiváltó okát, és a tartási, illetve takarmányozási körülményeket is felülvizsgálni. Mert hiába próbáljuk belülről támogatni a lovat, ha közben kívülről folyamatosan ugyanaz a probléma éri.

Mit tudnak, és mit nem tudnak a gyógynövények?

Kezdjük azzal, mire nem alkalmasak. A gyógynövény nem csodaszer, és nem akut helyzetek megoldására való. A hatás kialakulásához idő kell. Ha az asztmás vagy kehes ló éppen rohamot kap, akkor nem a teafőzéssel kell kezdenünk. Ilyenkor gyors, megfelelő ellátásra van szükség, nem egy jól sikerült gyógynövényes forrázatra.

A gyógynövények a gyógyszereket sem helyettesítik. A szintetikus hatóanyagok másképpen hatnak a szervezetre, és bizonyos helyzetekben gyorsabb, erőteljesebb, célzottabb hatást biztosíthatnak.

Ha oda kell csapni egy szintetikus gyógyszerrel, akkor nem teázgatunk.

Én ezt úgy szoktam szemléltetni, hogy a gyógynövény olyan, mint a sörétes puska: egyszerre több problémára is hathat. A szintetikus gyógyszer pedig inkább a golyós fegyver, amely célzottabban működik. Mindkettőnek megvan a maga helye, csak nem mindegy, mikor melyiket vesszük elő. Egyik sem lesz jobb attól, hogy mindenáron a másik ellen akarjuk kijátszani.

A gyógynövények hatása ráadásul nem minden lónál egyforma. Ami az egyiknek beválik, a másiknál lehet, hogy semmit sem ér, sőt allergiás reakciót is kiválthat. A növények hatóanyag-tartalmát ugyanis számos tényező befolyásolja: a termőhely, a termesztési körülmények, a betakarítás időpontja és a feldolgozás módja egyaránt számít.

Ezért a gyógynövények hatóanyag-tartalmát nem lehet úgy standardizálni, mint egy gyógyszerét. Két azonos nevű növény nem feltétlenül jelent két teljesen azonos összetételű alapanyagot. A címkén ugyanaz állhat, a növények belsejében viszont már lehetnek különbségek.

Egyetlen gyógynövény jellemzően 30-300 különböző hatóanyagot, illetve hatóanyagcsoportot is tartalmazhat. Ezek egymás hatását erősíthetik, miközben több szervre és szervrendszerre is hatással lehetnek. Ezért nem gondolkodhatunk úgy, mintha egyetlen hatóanyagot adnánk be egyetlen, pontosan meghatározott célpontra.

És itt jön az a rész, amit néha kellemetlen hallani: a gyógynövények a rossz tartási körülményeket sem javítják meg helyettünk.

Nem várhatom el egy légzéskönnyítő gyógynövénytől, hogy megszüntesse a lovam köhögését, ha közben poros, ammóniával terhelt istállóban tartom. Ez körülbelül olyan elvárás lenne, mintha egész nap füstölnék a konyhában, majd egy mentolos cukorkától várnám, hogy megoldja a levegőminőségi problémát.

Lehet, hogy a tünetek enyhülnek, de a kiváltó ok attól még ott marad. A ló pedig nem tud szólni, hogy „gazdám, a teával nincs baj, de esetleg a levegővel is kezdhetnénk valamit”.

Szerintem nem fair a lóval szemben, ha a kiváltó ok megszüntetése helyett kizárólag a tünetek enyhítésére koncentrálunk. A megfelelő gyógynövény sokat segíthet, de nem helyettesíti a megfelelő tartást, a jó minőségű takarmányt és a tiszta levegőt.

Akkor mégis mire jók a gyógynövények? Nagyon sok mindenre.

Támogathatják az élettani folyamatokat, például a légzést, az emésztést, az anyagcserét és a hormonrendszer működését. Befolyásolhatják a gyulladásos folyamatokat, antioxidáns hatásuk révén csökkenthetik az oxidatív stresszt, és az immunválaszra is hathatnak. Egyes gyógynövények antibakteriális és antivirális hatását klinikai vizsgálatok is alátámasztják.

A stresszre adott élettani reakciók befolyásolásában is szerepük lehet. Nem mindegy azonban, hogy egy gyógynövény enyhe nyugtató, vagyis szedatív hatású, vagy adaptogénként működik. Az egyik a reakció mérséklésében segíthet, a másik a szervezet alkalmazkodóképességét támogathatja. Nem ugyanaz tehát, ha valamit lejjebb tekerünk, vagy ha a szervezetet segítjük abban, hogy jobban kezelje a helyzetet.

A gyógynövények kiegészítő terápiaként is alkalmazhatók. Bizonyos esetekben a gyógyszeres kezelés mellett, máskor annak befejezése után lehet szerepük, amikor a szervezetnek még további támogatásra van szüksége.

A lényeg a megfelelő alkalmazás. És persze az, hogy ne várjunk tőlük olyasmit, amire nem képesek. A gyógynövény nem varázspálca, még akkor sem, ha a csomagolásán nagyon meggyőzően mutat.

A természetes nem egyenlő a veszélytelennel

Gyakran hallom a gyógynövényeket kedvelőktől, hogy „ez természetes, ezzel nem lehet ártani”.

Dehogynem.

A természetben található legerősebb mérgek között is akadnak növényi eredetűek. A természet ugyanis nem olvasta a reklámszövegeket, és nem vállalt garanciát arra, hogy ami természetes, az mindenkinek és minden mennyiségben jót tesz.

Jó példa erre a farkasalma. Belsőleg súlyosan mérgező: már 50-100 grammja is képes egy lovat elpusztítani, de mindenképpen megbetegítheti. Külsőleg alkalmazva ugyanakkor kiváló sebkezelő szer lehet.

Ez jól mutatja, hogy nem elég ismernünk egy növény nevét. Tudnunk kell azt is, melyik részét, milyen módon és milyen mennyiségben használhatjuk. A „gyógynövény” megnevezés nem jelent automatikus felmentést a körültekintés alól.

A másik gyakori tévhit, hogy a gyógynövényeket nem lehet túladagolni. De igen, lehet. És nemcsak a kívánt hatást kell figyelembe vennünk, hanem a növényben található többi hatóanyagot is.

Ilyen például a görögszénamag, amelyet gyomorfekély esetén is alkalmaznak, többek között a nyálkahártyán kialakuló bevonó hatása miatt. Csakhogy a görögszénamagnak ösztrogénhatása is van. Kancáknál ez megzavarhatja a hormonháztartást, tenyésztésre használt méneknél pedig csökkentheti a libidót és ronthatja a sperma minőségét.

Vagyis hiába halljuk, hogy valami jó a gyomornak, ettől még nem biztos, hogy minden lónak megfelelő. A „gyomorfekélyre ajánlott” felirat nem azt jelenti, hogy minden más szempontot figyelmen kívül hagyhatunk.

A lenmag esetében szintén oda kell figyelni a megfelelő előkészítésre. Ha nem éri hőhatás, nedvesség hatására hidrogén-cianid szabadulhat fel belőle, ami mérgezést okozhat. Nem elég tehát megvenni a megfelelő növényt: azt is tudni kell, hogyan készítsük elő biztonságosan.

A japánakác pedig arra jó példa, miért nem szabad összekevernünk egy növényt és annak kivonatát. Maga a növény mérgező, ugyanakkor az egyik kivonatából származó kvercetint természetes antihisztaminként használjuk. Ez azonban már egy elkülönített molekula, nem maga a növény.

Attól, hogy egy kivonatot meghatározott célra alkalmazunk, még nem következik, hogy a növényt otthon leszedve ugyanazt a hatást érjük el, méghozzá biztonságosan. A kémia nem attól működik, hogy valamit a saját kertünkben szedtünk le.

A helytelen adagolásnak többféle következménye lehet. Ha túl keveset adunk, nem feltétlenül érjük el a kívánt hatást. Ha túl sokat, mellékhatások jelentkezhetnek. Ilyen lehet a fotoszenzibilitás, amikor a napfény hatására a pigmenthiányos bőrfelületek súlyosan leéghetnek és begyulladhatnak. Emellett kólika, hosszabb távon máj- és veseproblémák, illetve idegrendszeri tünetek is kialakulhatnak.

Az orbáncfű és bizonyos ernyősvirágzatú növények esetében például számolnunk kell a fotoszenzibilizáló hatással. Ez különösen fontos akkor, ha ezek a növények a szénába kerülnek, és a ló tartósan, nagyobb mennyiségben fogyasztja őket. A cickafark, az orvosi zsálya és a diólevél esetében is figyelni kell erre.

Mert attól, hogy valami a szénában van, még nem válik automatikusan ártalmatlanná. A „csak egy kis növény” is lehet problémás, ha megfelelő körülmények között elegendő mennyiség jut belőle a szervezetbe.

Gyógynövények és gyógyszerek: nem minden jó párosítás

A gyógynövények alkalmazásakor a gyógyszer–gyógynövény kölcsönhatásokról sem szabad megfeledkeznünk. Ez az a terület, ahol a jó szándék önmagában sajnos kevés.

Ha például az állatorvos fenilbutazont ír fel a sérült, sántító vagy fájdalmas ló kezelésére, ne rendeljünk mellé automatikusan ördögcsáklyát is. Mindkettő gyulladáscsökkentő hatású, ezért a hatásuk összeadódhat. Ezzel fokozhatjuk a gyógyszer hatását, ami hosszú távon vesekárosodáshoz vezethet.

Az ördögcsáklya bizonyos esetekben a gyógyszeres kúra befejezése után is szóba jöhet, ha a lónak további támogatásra van szüksége. De az egyidejű alkalmazás és az egymást követő alkalmazás nem ugyanaz. Néha éppen az időzítésen múlik, hogy egy jó ötlet valóban jó ötlet marad-e.

Ugyanez a körültekintés szükséges a nyugtatók esetében is. Ha a ló szintetikus nyugtatót kap, ne adjunk mellé automatikusan még egy nyugtató hatású gyógynövényt, például macskagyökeret. Előbb egyeztessünk szakemberrel, hogy biztonságos-e a kettő együtt.

A hatások összeadódhatnak, és mérgezéses tünetek, többek között fokozott nyálfolyás vagy idegrendszeri problémák jelentkezhetnek. Attól, hogy két különböző forrásból származó készítményt adunk, a szervezet még nem feltétlenül fogja őket külön-külön kezelni.

Külön figyelmet érdemelnek azok a gyógynövények is, amelyek befolyásolják a májenzimek működését. Gyakran hallom, hogy ha a ló gyógyszert kapott, adjunk neki máriatövist is, hogy „méregtelenítsünk”.

Csakhogy a máj nem egy mosógép, amelybe bedobunk egy kis extra tisztítószert, és a végén minden szennyeződés eltűnik.

Bizonyos gyógynövények gyorsíthatják vagy lassíthatják a gyógyszerek lebontását. Emiatt a gyógyszer túl gyorsan kiürülhet a szervezetből, és nem fejti ki megfelelően a hatását, vagy éppen felhalmozódhat, növelve a túladagolás kockázatát.

A máriatövis különösen a citokróm P450 enzimrendszer működését befolyásolhatja, amely fontos szerepet játszik a gyógyszerek lebontásában. Ezért gyógyszeres kezelés mellett nem alkalmazzuk automatikusan, pusztán azért, mert valahol azt olvastuk, hogy jót tesz a májnak.

És még egy gyakori tévhit: a gyógynövényes széna sem feltétlenül előnyös minden esetben. Az orbáncfű és bizonyos ernyősvirágzatú növények nagyobb mennyiségben, tartósan etetve problémát okozhatnak. Más növények, például a mezei zsálya, hosszú távon és nagy mennyiségben májkárosodást is előidézhetnek.

A természetes eredet nem jelent korlátlan fogyaszthatóságot. A gyógynövényeknél is számít a mennyiség, az időtartam és az adott állat érzékenysége.

Hogyan illeszthető be a fitoterápia a modern lógyógyászatba?

A gyógynövényeknek igenis megvan a helyük a modern lógyógyászatban. Nem kell választanunk a természetes megoldások és a modern állatorvoslás között, mintha csak az egyik lehetne helyes. A lényeg az, hogy tudjuk, mikor, miért és hogyan alkalmazzuk őket.

A gyógynövények jól használhatók a megelőzés támogatására. Az őszi-téli időszakban például a fiatal lovak között gyakrabban fordulnak elő köhögéssel és erős orrfolyással járó megbetegedések. Enyhébb problémák esetén is szóba jöhetnek: ha poros a széna, száraz a levegő, és a ló időnként köhint, egy megfelelően megválasztott légzéskönnyítő készítmény támogathatja az állapotát.

De a sorrend fontos. Először nézzük meg a szénát, a levegőt és a tartási körülményeket. Utána válasszunk megfelelő kiegészítő támogatást. Nem fordítva.

Krónikus állapotok esetén szintén lehet szerepük. A gyomorfekély, a fekélyre való hajlam, a lóasztma és az artrózis olyan problémák, amelyeknél hosszabb távú támogatásra lehet szükség. Az ízületi kopást például nem tudjuk visszafordítani, de megfelelően megválasztott gyógynövényekkel támogathatjuk a ló állapotának szinten tartását.

A gyógynövények az állatorvosi terápiát is kiegészíthetik, és a rehabilitáció során ugyancsak szerepet kaphatnak. Mozgásszervi problémáknál például előfordulhat, hogy a gyógyszeres kezelés már véget ért, de a lónak még további támogatásra van szüksége. Ilyenkor szóba jöhetnek a megfelelő gyógynövények gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító hatásai, illetve az ízületi folyadék termelésének támogatása is.

Az általános egészségi állapot fenntartásában is lehet szerepük, de mindig az adott ló szükségleteihez igazítva.

Ami viszont nagyon fontos: a gyógynövények nem helyettesítik az állatorvosi diagnosztikát és a szükséges kezelést. Nem léphetjük túl a saját hatáskörünket. Ha a ló állapota indokolja, állatorvosra van szükség, nem újabb internetes keresésre és még háromféle kiegészítőre.

Szerencsére egyre több állatorvos ismeri fel a fitoterápiában rejlő lehetőségeket, és működik együtt azokkal a szakemberekkel, akik megfelelő tudással foglalkoznak gyógynövényekkel. Ez a legjobb irány: nem egymás ellen, hanem egymást kiegészítve dolgozni a ló egészségéért.

Milyen gyógynövényes terméket válasszunk?

A piacon egyre több gyógynövényes takarmány-kiegészítő és különféle ígéretes készítmény kapható. De honnan tudjuk, melyiket érdemes választani?

Attól, hogy két termékre ugyanazt írják, még egyáltalán nem biztos, hogy ugyanaz van bennük. A szép csomagolás és a meggyőző leírás önmagában még nem garancia a minőségre. Bár kétségtelenül jól mutatnak a polcon.

Én azt szoktam javasolni, hogy elsőként megbízható forrásból származó terméket válasszunk. Ne adjunk a lovunknak olyan gyógynövényt, amit valaki egy papírzacskóban hozott azzal, hogy „ugyanaz, mint a drága márkás, csak olcsóbban”. Lehet, hogy valóban jó minőségű alapanyagról van szó. De amíg ezt nem tudjuk ellenőrizni, addig ez inkább bizalmi kérdés, mint megalapozott döntés.

Fontos a nyomon követhetőség is. Legyen olyan tanúsítvány vagy dokumentáció, amelynek segítségével a termék egészen a gyártóig visszakövethető. Ha probléma merül fel, tudnunk kell, kihez fordulhatunk.

Én azt is szeretem, ha a termék NÉBIH-engedéllyel rendelkezik, mert ez a termékre vonatkozó engedélyezési és vizsgálati folyamatot jelent.

Vásárlóként az is fontos számomra, hogy a gyártó mögött megfelelő tudással és szakképesítéssel rendelkező, elérhető szakember álljon. Ha kérdésem van, mellékhatást tapasztalok, vagy nem tudom, hogy a termék adható-e vemhes kancának, idős, leromlott állapotú lónak vagy csikónak, legyen kihez fordulnom.

Az összetételt minden esetben nézzük meg! Gyakran találkozhatunk olyan címkékkel, amelyeken szőlőcukor, maglisztek vagy egyszerűen csak „egyéb gyógynövények” szerepelnek.

A szőlőcukor elsősorban az elfogadást javítja, ugyanakkor olcsó összetevő, amellyel a drágább gyógynövények egy része kiváltható. A magliszteket - például a tök- vagy lenmaglisztet - pedig könnyű összekeverni az őrölt gyógynövényekkel, így csökkenthető a ténylegesen felhasznált gyógynövények mennyisége.

Az „egyéb gyógynövények” megjelölést én elfogadhatatlannak tartom. Mi az, hogy egyéb gyógynövények? Pontosan mely növényekről van szó? Milyen mennyiségben vannak jelen? És ha már a lovam szervezetébe kerülnek, miért ne tudhatnám, mit adok neki?

Az átlátható összetétel nem felesleges aprólékosság. Ez a tudatos választás egyik alapja. Nem kell minden lótartónak farmakognóziát tanulnia, de az teljesen jogos elvárás, hogy tudja, mi van abban a termékben, amit megvásárol.

Nem a hit, hanem a biológiai aktivitás számít

Összességében a gyógynövényekre biológiailag aktív eszközként kell tekintenünk, nem csodaszerként. Nem minden állatnál hatnak ugyanúgy, az eredmény pedig a megfelelő növény, a megfelelő hatóanyag, a megfelelő dózis és a megfelelő alkalmazás összhangján múlik.

Ha ezek közül valamelyik hiányzik, előfordulhat, hogy nem érjük el a kívánt hatást, mást tapasztalunk, mint amire számítottunk, vagy mellékhatások jelentkeznek.

Két dolgot mindenképpen szeretnék, ha megjegyeznénk:

• A természetes nem egyenlő a veszélytelennel.
• A hagyományos, népi használat nem egyenlő a tudományosan igazolt hatással.

A ma forgalomban lévő gyógyszerek mintegy 40%-a tartalmaz gyógynövényi eredetű hatóanyagot. Ez is jól mutatja, hogy a növényeknek fontos szerepük lehet a gyógyításban.

De egy népi megfigyelésből nem lesz automatikusan tudományosan igazolt hatás. Ehhez a növényt meg kell vizsgálni, fel kell tárni a hatóanyagait, és bizonyítani kell, hogy valóban rendelkezik a neki tulajdonított hatással. Így derülhet ki, hogy a hagyományos tapasztalat tudományosan is alátámasztható-e.

Én nem a gyógynövényekben hiszek, hanem a biokémiában. Ezt tanultam. Nem azért tartok valamit hatásosnak, mert természetes, mert régen is használták, vagy mert valaki lelkesen mesélt róla. Hanem azért, mert a hatásának biológiai alapja van, és az azt alátámasztó bizonyítékok is megfelelőek.

A gyógynövények valódi értékét nem az adja, hogy valaki hisz-e bennük. Hanem a biológiai aktivitásuk, a hatásukat alátámasztó bizonyítékok minősége és a tudatos alkalmazásuk.

A megfelelő növényt, a megfelelő célra, a megfelelő dózisban kell alkalmazni. És közben nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a ló egészsége nem egyetlen gyógynövényen múlik. Számít a tartás, a takarmányozás, a környezet, a megfelelő állatorvosi ellátás és az is, hogy felismerjük a saját lehetőségeink határait.

Mert a gyógynövények valóban sok mindenben segíthetnek, de a megfelelő tartást, a szakmai tudást és a felelős döntéseket nem lehet velük kiváltani.