Pacitea Blog
Ne etess mérget! Szárítva is mérgező növények
Sajnos, az előkészített takarmánnyal is történhetnek mérgezések. Történhet ez a szálas takarmány nem megfelelő kezelésével, amikor nemkívánatos erjedési folyamatok indulnak be, vagy penészgombával illetve annak toxinjaival fertőződik. Megkülönböztetünk takarmányt szennyező, „értéktelen”, nem kívánatos növényeket, amelyek nagyobb mennyiségben rontják a széna minőségét, illetve kisebb kellemetlenségeket okozhatnak az arra fogékony állatoknak, valamint a kifejezetten mérgező növényeket.
A növény méreganyag tartalma a szárítás hatására változatlanul megmaradhat, lecsökkenhet, vagy akár meg is szűnhet. Ez fajonként eltérő. Például, egy korábbi cikkben tárgyalt boglárkák, szárítva már elveszítik mérgező mivoltukat. Nagyon megnehezíti a dolgunkat, hogy a bálába került növények elveszíthetik a fontos azonosítási jellegüket. Kifakulnak, megbarnulnak, összeszáradnak, töredezettek lesznek, lehullhatnak a leveleik…stb. Így aztán, botanikus legyen a talpán, aki csalhatatlan biztonsággal képes mindent azonosítani…
Őszi kikerics (Colchicum autumnale): Nyirkosabb, üde legelőkön, réteken virágzik, augusztus, szeptember tájékán. Gyakran tömegesen jelennek meg, sáfrányra hasonlító virágai. Levelei csak a virágzást követő év tavaszán jelennek meg!
Hatóanyagai: nagy mennyiségű kolchicin, amely igen erős sejtméreg.
Hatása: a kolchicin szervezetbe kerülve, néhány órán belül jelentkeznek a tünetek: nyálzás, bűzös, véres, hasmenés, gyakori vizeletürítés, izomgyengeség.
Súlyos esetben, és a bevitt mennyiségtől függően, néhány nap alatt letális lehet, légzés- és szívbénulás okán.
Nőszirom (Iris ssp.): Több faja él vadon (mocsári, tarka, fátyolos, szibériai…)
Általában nedves, jó vízellátottságú területeken előforduló, többnyire nagyméretű, feltűnő, egyszikű növény.
Ugyanazon hatóanyag csoportokat tartalmazzák: Iris kinonok, illóolajok, flavonoidok, triterpén származékok
Termése 4-6cm hosszú lokulicid tok, apró, barnás, vagy feketés magvakkal. Minden része enyhén mérgező.
Hatásai: kólika, fokozott nyálzás. Folyamatos fogyasztása esetén májkárosodást is okoz.
Aggófűfélék – Jakabnapi aggófű (Senecio jacobea): Általánosságban elmondhatjuk, ennek a rendkívül közönséges gyomnövénynek egyik faja sem kívánatos a legelőn, vagy a szénában. Az ország minden részén megtalálható, árokpartokon, napos kaszálókon, cserjésekben, útszéleken…stb. Szára 20-100cm magas, sokszor bíborszínű, csak a csúcsán elágazó növény. Sárga, bogernyős virágait júliustól októberig hozza.
Hatóanyaga: pirrolizidin alkaloidokat tartalmaz, amelyek súlyos mérgezést okozhatnak.
Hatásai: májat erősen károsító hatása van. Folyamatos, kisebb mértékű expozíció esetén a tünetek között először étvágytalanság, krónikus fogyás, tompultság figyelhető meg. Gyakoriak a viselkedésbeli változások, úgy, mint céltalan járkálás, mániák. Majd májgyulladás, májelfajulás, sárgaság. A laboratóriumi vizsgálatban a GGT, ALP, AST értékek és a bilirubin megemelkedik, az albumin lecsökken. Később a komolyabb idegrendszeri tünetek is megjelennek, elesettség, bénultság, ataxia, ezt követően elhullás. A lovakat megbetegítő mennyiség kb 0,05-0,2 kg/ttkg.
Az itt kiválasztott három fajon kívül, még igen széles a tárháza a szárítva is mérgező növényeknek (például: csattanó maszlag, fehér zászpa, gyilkos csomorika, foltos bürök, farkasalma…stb)
Külön említést érdemelnek azok a fajok, amelyeket klasszikus értelemben véve nem tekintünk mérgezőnek, azonban nagy mennyiségben rontják a takarmány minőségét, illetve ártalmasak lehetnek. Ilyenek például a ló- és juhsóska fajok, kaszanyűg bükköny, pásztortáska, zsurlófélék, fehér mécsvirág…stb
Érdemes megemlíteni azokat az elemeket is, amelyek hatóanyagot nem igazán tartalmaznak, azonban komoly fejtörést okoznak, a kemény, kórós-szárú, tövises, szúrós tulajdonságaik miatt. Ezek gyakran felsérthetik az ajkakat, az ínyt, a száj nyálkahártyáját, izgatják az emésztőtraktus nyálkahártyáját is. Takarmányozásra alkalmatlanok, a szénát szennyezik. Ilyenek a különböző szamárbogáncs, bojtorján, aszat, vagy bábakalács fajok.
Összeségében elmondható, hogy a szénától könnyebben szenvedhetnek mérgezést a lovaink, mint a legelőn. Az eléjük rakott takarmányból sajnos nehezen tudják kiválogatni a nem nekik való falatokat. Tapasztalatok alapján a rendszeresen legeltetett, vagy legelőn tartott lovak, sokkal ritkábban szenvednek mérgezéstől, mint boxban élő társaik. Megtanulják, hogy mi ehető és mi nem, illetve mivel kisebb mennyiségben találkoznak ezekkel a növényekkel, a szervezetük bizonyos fokig adaptálódik hozzá, ezért megnövekszik ezekkel a hatóanyagokkal szembeni tolerancia.
Kozma Gabriella – okleveles agrármérnök, MSc biológus, a Pacitea receptúráinak megalkotója